Go home/ Hazamegyek

Egy reggel, amikor készülődtem "munkába" , megszólalt a telefonom. Azt hittem, most hív a mai első munkaadó.Megnéztem a telefont, ami különös, de magyar telefonszámot jelzett ki, pedig én már egy ideje Amerikában élek.Emiatt kicsit vonakodva vettem fel a mobilt.
- Kivel beszélek? - kérdeztem bele.
- Szia, Máté vagyok. - hallatszott a vonal túlsó végéről.
- Milyen Máté? - kérdeztem vissza.
- Az öcséd. - mondta.
Ezek a szavak lesokkoltak. A családomról évek óta nem hallottam, erre most meg felhív az öcsém.
- És mi újság? Kibaszott régóta nem beszéltünk. Mesélj valamit, hogy vagytok? Anyáék jól vannak? - árasztottam el kérdéseimmel.
- Az az igazság, hogy öcsit elrabolták.
Amit hallottam, képtelen voltam elhinni. A szavai hallatán megszédültem. Az én kisebb öcsémet elrabolták!?:oo
Fél percnyi hitetlenkedés után beleszóltam a telefonba.
- Micsoda!??  Mikor történt? Hol?? És hogyan?? - lett volna még kérdeznivalóm, de egy bérgyilkosnak ez bőven elég, hogy megtalálja, vagy legalább elinduljon egy úton a szervkereskedők után.
- 2 napja történt. Tudod, amióta kimentél az USA-ba, sok dolog változott. A szervkereskedők fél évvel azután, hogy kimentél, továbbálltak.Mi öcsivel elvégeztük az általánost, én erre, ő meg arra ment továbbtanulni. Szóval nem ugyanoda.Én majd idén végzem a középsulit, amire ezúton is szeretnélek meghívni.Bár az időzítés nem a legjobb, én is tudom. Aztán tegnapelőtt mentem fel a városba, ahol öcsi tanul, és lebeszéltük, hogy egy kocsival megyünk haza. 4 körül találkoztunk a pláza előtt és elindultunk. Már úton voltunk, persze még városon belül, amikor meg kellett állnunk tankolni. Beletankoltam a kocsiba, aztán bementem fizetni, öcsi pedig a kocsiban várt. Épp én kerültem sorra, amikor odanéztem az autómra és láttam, hogy 3 férfi kirángatja öcsit a kocsiból, majd egy tapaszt tesznek a szájára és beteszik a hátsó ülésre. Abban a pillanatban rohanni kezdtem feléjük, de elhajtottak a kocsimmal. Nem tudtam mit tenni.Ha hívtam volna a rendőröket, lehet, hogy megölik. Így csak ott ültem a benzinkútnál és csak néztem magam elé hosszú perceken át. Aztán "összeszedtem magam" , már amennyire lehetséges, és elindultam a buszhoz.Fél óra után hazaértem és anyáék egyből kérdezték, hogy öcsi merre van. Azt mondtam, hogy egy haverjánál alszik pár napot, mert majd hétvégén valamilyen koncertre mennek, és majd korán kell kelniük. Elhitték, szóval Szerintük nincs nagy baj..
Még aznap délután elkezdtelek megkeresni a neten. Próbáltam a Facebookot, mert azt mindenki használja..
- Én nem. - szóltam közbe.
- Igen, már tudom. Aztán az email címedre is írtam, de nem érkezett válasz.. Végül beírtam a régi becenevedet a Google-ba..
- Melyiket? - kérdeztem rögtön.
- Wounded. - válaszolta.
 Ez a szó itt megpecsételte az egészet..